Vehették volna a lapot

Nehéz ügy ez a Népszabadság felfüggesztés. Próbálok a tényekre szorítkozni, mindamellett, hogy közeli barátom és jó ismerősöm is dolgozik, dolgozott a lapnál – akiket természetesen sajnálok, hogy munka nélkül maradtak, hiszen van köztük családos ember is.

Egy dolog biztos: éveken át a következő fordulatokat hallottam "iparági pletykaként", majd elismert tényként a lappal kapcsolatban: veszteséges, kolonc a kiadó többi lapjának nyakán, a kiadójának is tartozik.

Ezeket akár vehetjük gazdasági tényeknek is, hiszen nem nagyon cáfolta senki.

Az is tény, hogy az "egymillió olvasóból" kevés maradt meg mára. Ez sem olyan tény, amit nagyon cáfolni lehetne. Ennek két oka van. Az egyik a nyomtatott sajtót sújtó átrendeződés, ami minden print kiadványra rossz hatással van. A másik meg a lap egyértelmű szocialista kötődése, értem ezalatt, hogy az MSZP sokáig egy alapítványon keresztül tulajdonos volt, és ahogy apadt a párt támogatottsága, úgy fogyott lap olvasótábora is. (Teszem hozzá – de ez tényleg mellékszál –, hogy Horn Gyula halálának másnapján láttam vörösre sírt szemű népszabadságos vezető munkatársat.)

Legyünk őszinték, nyilván az sem tett jót az eladásoknak, hogy hat éve nem az MSZP és baráti köre kormányoz, hiszen a hivatalokban már nem a Népszabadságra fizettek elő, hanem más kiadványokra. Előtte nyolc évig viszont minden polgármesteri váróban a baloldal lapját kellett lehetett olvasni.

Amikor híre ment a lap felfüggesztésének borítékolható volt, hogy felháborodás következik. Lett is belőle két tüntetés. Egyet az MSZP szervezett, el is temették jól a sajtószabadságot. Ennek gyászolását kissé árnyalja, hogy elég sok helyen olvashattunk a megmozdulásról, vagyis senki sem tiltotta meg a tüntetést, illetve annak tudósítását, vagyis ebben a tekintetben a demokrácia elég jól vizsgázott szombat este.

A másikat "civilek" szervezték – civilek, persze... – és ott aztán volt is minden, amit a demokrácia megenged. Először is voltak szónokok. Tamás Gáspár Miklós is megjelent, aki nélkül nem nagyon lehet demonstrációt rendezni a nyolcvanas évek vége óta. Fel is olvasta a horvát írók levelét – felkészülnek a román korrektorok, a szlovák tipográfusok, az ukrán tördelők és a szerb szerkesztők, hogy igazán nemzetközivé legyen a világ.

A "civil" megmozduláson szóra emelkedtek még húszas éveik elején lévő fiatalok. Pontosan tudjuk, hogy ez a korosztály életében hány alkalommal vett a kezébe napilapot, így levonhatjuk azt a következtetést, hogy olyanok is beszéltek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi is volt az a Népszabadság.

És aztán a "civil" kezdeményezés csúcsaként elégettek néhány Magyar Időket, hogy megmutassák mit is gondolnak a demokráciáról és a sajtónak az ő szabadságáról.

Szóval a Népszabadság "fel van függesztve", de nem lesz ebből már napilap, hiszen van ugye az az emlegetett ötmilliárdos veszteség, amit valahogy csak el kellene tűntetni. Olvastam egy érdekes felvetést, hogy a baloldali milliárdosoknak – van egy pár... – kellett volna megmenteniük a lapot, de nem tették. Okos gondolat. Elgondolkodtató, hogy miért hagyták veszni a Népszabadságot. Meg az is egy fejvakarásra érdemes tény, hogy ott voltak a Kossuth téri megmozduláson tegnap este néhányezren, de azt nem tudjuk, hogy ők eddig vették-e a lapot.

Talán kellett volna. Akkor most nem lenne felháborodás és felfüggesztés sem. 

http://media.blogstar.hu/./pages/media/contents/blog/30839/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?